5.Rész

Ben. Ben Isgar- mondja ki legjobb barátom nevét és én azonnal lesápadok.

Ben?! Hazudsz!- torkánál fogva nyomom még jobban a tetőhöz ha ez lehetséges.
-Nem! Ő bízott meg ezzel bassza meg!- mondja kétségbe esetten én viszont nem bírok magammal, öklömmel a tetőbe ütök közvetlen mellette ami behorpad és kezemen a bütykök is felszakadnak amiből vér kezd szivárogni. Nem érezem a fájdalmat. Most nem, egyszerűen le sokkoltam. Miért küld ide bérgyilkost? Szinte biztosan tudhatta hogy össze találkozok vele! Ez olyan mintha nekem küldte volna.
-Ha nem ő volt, megkereslek, és elvágom a nyakad álmodba-sziszegem neki miközben fegyveréhez megyek és felvéve a földről a töltényeket kiszedem belőle, üresen adom vissza neki. Amint megkapja lemászik a tetőről és befut az erdőbe. Idegesen állok és meredek utána. Ben. Miért? Miért küld bérgyilkost Zaynra? Mit tett? Miért ilyen gyenge bérgyilkost küld? Semmi megerőltetésembe nem került szinte hogy elkapjam és hogy kifaggassam. Miért nem ő jött ha meg akarja ölni? Az az ember aki hercegnőmnek hív ide küld egy amatőrt?! Nem hagytak nyugodni magamban a kérdések, arról is megfeledkeztem hogy Zayn a tetőn van egészen addig amíg meg nem szólított.
-Ki vagy te?- szegezi nekem a kérdést majd felé fordultam. Kétségbe esetten mered rám és most nem a határozott férfit hanem a félő kisfiút látom benne.
-Zayn- döbbenve nézek a fiúra aki eltökéltnek látszott kérdését illetően. Nem tudja mennyi minden rejtőzhet a válaszban.
-Ki vagy te?!-ordított rám.  Nagyot sóhajtva rázom meg a fejem.
-Jade Wyne- mondom neki nemes egyszerűséggel.
-Ne játssz velem Jade- tekintetét enyémbe fúrja. Most mondjak el neki mindent? Látta mit tettem ezzel az féreggel. Viszont kijelentése szíven üt. Rosszul fogalmazta meg magát. Nem tudok az mellett elsiklani hogy játszott velem, hiába békültem ki Perrievel nekem akkor is fáj!
-Én ne játsszak?! Zayn arra használtál hogy megbosszuld hogy Pezz megcsalt! És én ne játsszak?- förmedek rá mire arcára a teljes megdöbbenés ül ki.
-Te miről beszélsz?! Nem használtalak erre! Egyszerűen elvesztem a fejem ha a közelembe vagy!- megdöbbenek és a legfurcsább hogy ő is a saját kijelentésén!- Mindegy! Mi a faszom volt ez?-kérdezősködik tovább hangosan és erőteljesen artikulálva.
-Persze! Én rohadjak meg hogy a szaros ki életedet mentettem meg az előbb! Tényleg! Meg se köszönöd! Pár golyót mindenki bevállalna a helyes kis pofidért! Ki másért ha nem Zayn Malik-ért?!- kelek ki magamból végleg. Velem ordítozik, engem kér számon mikor most mentettem meg az életét. Csak egy köszönömöt kérnék ez olyan nagy szám?!
-Megijedt mikor a nevedet elmondtad neki. Miért?-kérdezi halkan ami megdöbbent mivel az előbb még ordítozott.
-Nem akarod tudni- nézek a szemeibe határozottan.
-De akarom! Feltöröd a zárat, ablakból ugrasz ki, fákról ijesztgetsz engem, egy embert le fegyverezel ráadásul simán elvered aki meg akar ölni engem ohh és ne hagyjuk ki hogy megkínoztad konkrétan. Fegyvered van ez se utolsó dolog! És a Ben név hallatán lesápadsz! Ki faszom az a Ben? És miért küld rám egy embert hogy öljön meg?!- vágja a dolgokat a fejemhez miközben hangja erőteljes és egy lépést közeledik. Nagyot sóhajtok míg felnézek a holdra mintha az bármi támaszt tudna nyújtani nekem a gondok elől.
-Mennyi mindent akarsz tudni?- gyűjtöm össze minden bátorságom hogy elmondjak neki annyit amire kíváncsi. Már úgyis mindegy.
-Mindent-vágja rá határozottan, szerencsétlen ha tudná hogy ezt hogy megfogja bánni.
-15 éves voltam. Haza mentem és amit akkor láttam soha nem felejtem el- az emlékre kezem ökölbe szorul és nagyot nyelek hogy folytassam- a szüleimet megölték. Megkínozták őket, olyan haláluk volt hogy amit most csináltam ahhoz képest ez egy kellemes nyári nap lehetne a tengerparton. Bosszút fogadtam ott és akkor, eközben egy férfi bejött a házba aki mára már a főnököm. Gondoskodott rólam és nekem úgy kellet meghálálni hogy megtanultam mindent. Ne átlagos tantárgyakra gondolj-nevetem el magam keserűen- Kiképzett. Bérgyilkost faragott belőlem- mondtam ki mire az arca elsápad szeme szájával együtt elnyílik- Ben a legjobb barátom. Az egyetlen barátom akit bátyámként szeretek. Akkor találkoztunk mikor én még csak pár hete voltam ott és 15 éves fejjel vissza szóltam négy hús toronynak azok pedig megvertek, ő szedte le rólam őket mikor én már teljesen K.O voltam. Nem szeretnélek hitegetni Zayn de rohadt nagy szarban vagy ha Ben azt akarja hogy te ne gyarapítsd az élők sorát. Ő London legjobb bérgyilkosa, nem tudom miért nem ő jött miattad én se értem ahogy azt se miért érdeke az hogy megöljön téged. Ben a mesterem úgymond. Megtanultam az alapokat aztán minden mást Ben-től, profi szinten. Valószínűleg a nevem hallatán azért ijedt meg ez az ember mivel az alvilág is pletykás Zayn, olyan történetek keringenek rólam amiket remélem soha nem fogsz hallani mivel nagy részük igaz. A munkával kapcsolatosak igazak a családommal kapcsolatosak viszont hazugságok, ezért sokszor keveredtem és keveredek bunyóba természetesen férfiak ellen mikor kiálltam vagy éppen állok magamért. Hiába voltak többen vagy voltak nagyobbak, gondolkozás nélkül kezdtem bele a verekedésekbe. Könnyen váltam a második legjobb bérgyilkossá mivel többet hajtottam mert én lány vagyok. Nők között meg már rég az első vagyok. Nos Zayn, ez az én történetem. A poklok poklát éltem meg minden egyes nap és azóta is minden napom szenvedés- hirtelen a cipőm érdekesebbnek tűnik és úgy folytatom- Tudod van az a helyzet amiből ha nem akarod hogy más szenvedjen csak a halál marad.- mondom halkan és tisztán aztán az bizonyos csönd áll be közénk percekig. Érzem tekintetét magamon, de nem szólal meg csak az éjszaka neszeit lehet hallani.
-Öltél már embert?-néz rám nagy szemekkel és ismét kínosan felnevetek
-Zayn, az imént mondtam hogy a top 3 bérgyilkos között vagyok.-kétségbe esetten keresek valami választ tekintetében de nem találok semmit, tekintetét enyémbe fúrva várja hogy kimondjam- Igen, öltem- hangom alig hálható mégis tudom hogy hallotta és hiába tudta eddig is most hogy kimondtam felfogta teljes mértékben.
-Miért vagy itt?-néz rám nagy szemekkel. Nem tudom mit válaszoljak erre. Én magam sem tudom miért vagyok itt!
-Én...-meg akadok és csak ennyit tudok kinyögni nem tudok mit mondani az igazságon kívül. Beleuntam ebbe az egészbe. Nagyot sóhajtva kezdek bele félénken- David miatt elvileg, a főnöke nevét kell kiderítenem. De fogalmam sincs ő miért van itt, mi a célja, és mit kell teljesítenie- szemei még jobban elnyílnak. Csak ott áll lesokkolva és néz. Felé lépek egyet mire feszülten figyel.
-Ne gyere közelebb- rázza meg a fejét és egyet hátra lép- Gyilkos vagy! Egy hidegvérű érzelem mentes állat aki emberek gyilkol! Legközelebb kit ölsz meg?! Engem?! Louist?!-ordít rám míg én nagyokat pislogok. Igaza van.
-Az imént ha feltűnt fegyvert szegeztek a fejemnek, miattad! Gondolkodás nélkül védtelek meg. De gyilkos vagyok, egy érzelem mentes dög. Igazad van, teljes mértékben nem véletlen akarok véget vetni az életemnek.- nyögöm halkan a szavakat és könnycseppjeim versenyt futnak arcomon majd a tetőn koppannak. Lehajtom a fejem és csak megrázom jelezvén ezt itt hagyjuk abba, nincs mit beszélnünk tovább. Megértem őt, nem is tudom mit hittem mit reagálhatna. Ez nem tündér mese csak a zord valóság. Van amiből már tényleg csak a halál enged kiutat. Hirtelen kutatom át zsebeimet mire látom hogy Zayn össze rezzen. Még inkább elkomorulok. Tényleg azt hiszi hogy bántanám. Fél tőlem! Te jó ég milyen ember lettem?! Mélyen nézek szemébe száját szólásra nyitja de megelőzöm.
-Kérlek, ne mondj semmit, mindent tudok már Zayn, minden rezdülésed elárul.- hangom halkan szeli át a sötét éjszakát míg én nagy ívbe kikerülve őt mászok ablakomhoz de egyszerűen nem akarok bemenni a szobámba, nem akarok senkivel egy légtérben lenni még ha a szobámat be is zárhatom. Ez most túl fojtogató lenne nekem. Ablakomból a földre ugrok lassan egyenesedek ki. Remegve fújom ki a levegőt, könny fátyolon keresztül nézem a világot. Testemnek már nem én parancsolok, lábaim az erdő fele visznek miközben még jobban sírok. Egyre gyorsabban szedem a lépteimet mintha csak egy buszra sietnék.
-Jade!- hallom a hangját de most legkevésbé sem vágyom rá.
-Kérlek hagyj békén!- ordítom el magam. Hallom hogy válaszol de tudatomig már nem jut el. Kétségbe esve futok előre.

Gallyak csapodnak az arcomba, gyökerekbe akad be a lábam. Egyensúlyomat elvesztve néha térdre zuhanva futok tovább. Nem zokogok hangosan csak megállíthatatlanul folynak a könnyeim. Nem tudom mit siratok ennyire. Talán az életemet. Azt hogy mi vállt belőlem. Mindig itt lyukadok ki. Mi lett belőlem. Zayn megmondta, egy érzelem mentes állat vagyok aki embereket gyilkol. Megtorpanok a felismerés miatt. Talán most tudatosult csak bennem hogy tényleg mivé lettem. Hirtelen fogom fel a körülöttem lévő dolgokat. Fogalmam sincs az erdő melyik részén vagyok mivel nem figyeltem merre futok. Az eső szakad a föld sáros és én is tiszta mocsok vagyok. Pár helyen vérzek de ezek aligha érdekelnek. Lerogyok a földre és magam elé bambulok. Soha nem tettem ilyet soha nem veszítettem el a fejem. Én nem ilyen vagyok. Pontos és precíz vagyok! Kezdtek szétcsúszni. Lehet hogy nem kellett volna ezt az egészet elvállalni. Szívesen felhívnám Bent de a telefonomat még a próba terembe hagytam. Nincs nálam semmim. Milyen sokat futkosok az erdőbe Zayn miatt. Erre a gondolatra akaratlanul is felnevetek. Kezdem azt hinni megőrültem. Szívem félre ver mikor ismét rádöbbenek hogy a tetőn minden elmondtam Zaynnak. Valószínűleg már a többieknek is elmondta. Gyorsabban kezdem venni a levegőt mikor a felismerés villámként csap belém.
-Én már nem maradhatok itt ezek után. Elbuktam- mondom magamnak. Magamhoz beszélek. Kész. Ennyi. Tényleg megőrültem. Elgémberedett és átázott tagjaimat ólom súlyúnak érzem de megindulok találomra egy irányba. Minnél előbb el kell tűnnöm. Egy órányi bolyongás után meglátom a házat. Az eső még mindig szakad én pedig csurom vizesen karcolásokkal tele és sárosan lépek be a házba. Mindenki elkerekedett szemekkel bámul rám.
-Uristen- nyög fel legelőször Ems.
-Jade? Jól vagy? Te hol voltál? Jó ég- Louis pattan fel a fotelból és oda rohan hozzám. Ezek szerint nem tudják, Zayn semmit nem mondott nekik. Ez kicsit jó hírként fogom fel, legalább nem a rendőrség van a nappaliban rám várva.
-Felmondok-mondom halkan és mit sem törődve a kérdésekkel indulok meg a lépcső felé. A társaság egyöntetűen válaszol mintha ezt gyakorolták volna amíg távol voltam.
-Mi? Nem!- mondják teljesen egyszerre. Tudom hogy más helyzetben ezen megdöbbenve nevetnénk de tudja jól mindenki hogy ez nem az a helyzet.
-Egyáltalán mi történt veled?- emeli rám aggódó tekintetét Louis de nem válaszolok mire a többiekhez fordul- Valaki tud róla valamit?- tekintetem akaratlanul is végig siklik a társaságon és megakad Zayn meredten bámuló arcán.
-Semmi. Jól vagyok. Felmondok. Sajnálom- hadarom el halkan címszavaimat majd sietősen megyek be a szobámba. Nem sok kell ahhoz hogy felsikítsak mikor szembe találom magam tükörképemmel. Szemeim duzzadtak és vörösek. Az arcomon, kezeimen és lábaimon kisebb nagyobb karcolások, vágások. Ruhám tiszta sár és víz. Hajam teljesen szétázott. Megértem azokat a pillantásokat lent. Alig 3 perc alatt zuhanyzok le és veszek magamra egy kényelmesebb szerelést hajamat pedig felkontyozom. Tükörben csodálásomat két erős kéz zavarja meg ami a vállamat szorítva lök a falnak. Szorosan ott tart de nem csinálok semmit. Ahogy már oly sokszor ezekben a helyzeteikben. Hiába tudnék tenni elenne, nem akarok.
-Miért?-kérdezi de nem értem. Túl sok mindenre lehet ezt kérdezni.
-Mit miért?- kérdezek rögtön vissza.
-Miért mondasz fel?
-Zayn, feltűnt hogy a tetőn közöltem veled hogy bérgyilkos vagyok? Feltűnt hogy láttam rajtad a megvetést aminek hangot is adtál de az a legrosszabb hogy te félsz tőlem? Nem tudok itt dolgozni, nem megy. Felmondok és kerestek mást. Majd leszámolnak velem a maffiában amiért elbuktam pár fontos infot és felfedtem magam- Nem nézek a szemébe. Bárhova csak a szemébe ne kelljen néznem. Félek mit láthatnék benne.
-Mit jelent hogy leszámolnak?
-Számodra semmit- nevetem el magam keserűen. Soha nem buktam el még munkát de hallottam már másoktól és láttam is másokat ahogy megszenvedik. A főnök mindig tanítani akar minket. Attól függ mekkora dolgot csesztél el. Van akinek család tagjai haltak meg. Van akit megöltek van akit megvertek van akit megkínoznak és van akit  meg szégyenítettek. Majd kiderül én mit kapok.
-Mond- ellenkezést nem tűrő hangja beszédre inspirál.
-Legjobb esetben megaláznak vagy megvernek legrosszabb esetben megölnek- mondom teljesen nyugodtan mire kezei megmerevednek és érezhetően megfeszülnek.
-Nem mondasz fel- jelenti ki mire most mér szemébe nézve sugárzom felé a kérdő jeleket- Nem fogsz felmondani, lépj ki a maffiából.- elképedve nézek rá tekintete mégis határozottságot sugall.
-Te ezt komolyan gondoltad Zayn? Nem foglak titeket megöletni!- nézek rá komolyan mire most az ő tekintete értetlen. Nagyot sóhajtok majd ismét mesélésbe kezdek- nem lehet kilépni Zayn. Ha bejelented hogy kilépsz vagy csak eltűnsz akkor az életedet ami addig pokol volt utána már elviselhetetlen lesz. Mindenkit szép sorjában kínoznak meg előtted és ölnek meg aki valaha is számított neked. Majd a végén ha nem mész vissza akkor téged ölnek meg. Itt csak a halál segít kilépni. Mivel nekem per pillanat ti vagytok a családom ilyen rövid időn belül is-nagyot nyelve folytatom- ti lennétek azok akiket megölnének hogy vissza menjek. Ti lennétek akik szenvednétek ez miatt. Ben mellett volt még egyetlen egy barátnőm a maffiában. Elenának hívták. Ki akart lépni. Először az anyját ölték meg majd az apját aztán a testvéreit majd őket követték a közelebbi barátok és végül ő maga. Szörnyű egy szeretett személyt holtan látni főleg ha tudod hogy azt megölték. De még rosszabb mikor előtted kínozzák meg és ő ordít és vonaglik fájdalmában de te semmit nem tehetsz. Őszintén remélem hogy nem kell átérezned ezt majd soha. Viszont én teszek azért hogy ez ne történjen meg velem. Én nem bírnám elviselni ha innen akárkit is megölnének vagy megkínoznának Zayn!
-Lépj ki! Itt van munkád.
-Te nem értesz engem? Hallottad mit mondtam? Megölnek ha kilépek! Nem az bánt hogy engem fognak kínozni hanem hogy ezzel titeket teszlek ki veszélynek!- emelem fel a hangom.
-Miért nem törted már el a kezem számos alkalommal mikor szerinted "játszottunk"?- a hirtelen téma váltástól pár másodpercig csak nézek rá.
-Miért törtem volna el?- még mindig nem értem a téma váltás okát és a kérdést sem.
-Bérgyilkos vagy. Az egyik legjobb állításod szerint. Te bárkit elintézel de nekem mindig csak annyit mondtál hogy hagyjam abba. Nem törted el a karom vagy ilyesmi- pillantása komoly én mégis elnevetem magam.
-Ezt te se gondoltad komolyan?-nevetek rá de ő továbbra is komoly arccal figyel- de, igen. Te ezt komolyan gondoltad- akad el a lélegzetem. Most mit mondjak miért nem? Mivel magam sem tudom miért nem.
-Mert élveztem- nyögöm ki halkan ám tejesen belepirulva kijelentésembe de ez a legegyszerűbb indok. Fel se merek nézni a tekintetébe ezek után. Nem mintha eddig mertem volna. Kezei amik eddig vállaimat fogták most csípőmre csúsznak és ott nyom továbbra is a falhoz.
-Még mindig tetszik ha miattam pirulsz el. Ne mondj fel. Kérlek-suttogja a szavakat fülembe, de nem puszil meg nem húzza ajkait végig bőrömön csak suttog. Rekedtes hangjába mégis beleremegek amit szóvá is tesz.
-Csak a hangomtól megremegsz?-kacag a fülembe- Mit csinálnál az ágyban?- kuncog tovább mire én még vörösebb leszek.
-Uhm- ennyi telik tőlem. Ezt mind tudom erre mondani. Megköszörülöm a torkom- Azt hiszem nem mondok fel- mondom halkan mire szemei felcsillannak és már ott is hagy. Értetlenül nézek magam elé mire meghallom az ordítozást.
-MARAD! VISSZA VONTA A FELMONDÁSÁT!- ordítja el magát lent Zayn mire Louis is felordít. Na nem! Tudom mi következik mindenki rám ugrik azt már nem! Gyorsan rontok ki szobámból és futok végig a folyosón megcélozva a próba termet hátha ott biztonságba lehetek.
-Nem menekülsz a nagy öleléstől ezek után Wyne!- Kiálltja nekem Ems mire hátranézek és 13 nevető embert látok meg amint felém száguldanak. Meredten dermedek meg és bámulok őket tudván nincs menekvésem. Vészesen csökken a távolság a csorda és köztem. Louis vetődik elsőnek és együtt dőlünk el majd mindenki más is ránk ugrik. Komolyan kezdem azt hinni hogy itt a vég. Nem kapok levegőt és a lámpa fényét se látom. Akaratlanul is életösztönből lökök le magamról mindenkit akkora erővel amekkorával tudok. Mire két erős kéz húz kicsit feljebb és már nem a padlón ülök hanem valakin. Halk megkönnyebbült sóhaj hagyja el a számat hogy némi fényt már látok és levegőt is kapok. Viszont mások testrészei még így is nyomnak. Az a személy akin ülök érzem hogy rázkódik és a hangot is hallom miszerint éppen röhög.
-Kényelmes vagyok Jade?-kérdezi meg mindig röhögve egy hang.
-Attól függ ki vagy-mondom miközben valaki könyökét próbálom arrébb lökni ami nagyon ismerkedni szeretett volna velem.
-David- neveti el magát.
-Akkor igen nagyon is kényelmes vagy- nevetek fel.
-Louis!-hallom meg Zayn magas hangját.
-Zayn!-ordítja el magát most Louis.
-Liam!- Hallom Niall ordítását amire össze rezzenek.
-Niall!- hörgi valaki akiben Harryt vélem felfedezni ezek szerint ő az alján lehet valahol ennek az óriási kicsi a rakásnak.
-Harry!-mondja lányos hangon Liam.
-One Direction?!- kérdezem hangosabban mire páran elkezdenek neveti és néhányan könyörögni hogy ne mozduljanak meg vagy ha mozognak akkor másszanak le róluk. Szép lassan mindenki levegőhöz jut és Harry a padlón feküdve pótolja az oxigént amit eddig nem kapott meg. Mindenki a folyóson ül vagy fekszik és csak nevetünk. Ismerős dallam üti meg a fülemet és először nem is tudom hogy mi aztán gyorsan ugrok fel és rohanok a próba terembe felismervén hogy a telefonom csörög. Néhány embert átugrok majd benyitok a terembe és felveszem az ismeretlen számot.


*Zayn Malik szemszög*

Hirtelen csendül fel egy zene amire mindenki fel kapja a fejét majd Jade egy kisebb fázis késéssel beront a próba terembe. Szóval az ő teloja csörgött. Kíváncsi vagyok vajon ki az?! Lehet a főnöke vagy Ben? Nem gondoltam volna hogy valamikor rám bérgyilkost küldenek. Azt se gondoltam volna hogy egy bérgyilkos fog ilyen hatással lenni rám. Megijedtem mikor kijelentette hogy felmond. Ráadásul attól is megijedtem ahogy kinézet mikor belépett az ajtón. Karcolások voltak a testén és néhány helyen vérzett, a lábai és a ruhája sáros volt plusz teljesen elázott. Láttam hogy befut az erdőbe de nem mentem utána. Nem tudtam. Le sokkoltak a dolgok amiket mondott. Vadásznak rám. Ha ő nem talál rá arra a faszira fogalmam sincs mi lett volna. Egyszerűen..
-Nem érdekel hogy nem mondhatod el tudni akarom hol van most!-hangja kihallatszott a próba teremből. Mindenki kérdő tekintettel meredt az ajtóra ahogy én is.
-Úgyis megtalálom őt! Te is tudod még ha Benről beszélünk is. Miért küldte?- hangja halkabb de én már az ajtó előtt hallgatózom Louval. Hirtelen csap belém a felismerés hogy valószínűleg a főnöke hívta és számon kéri a váratlan vendégünk miatt.
-Nem tudod? Baszki te intézed ezeket és nem tudod? Jobb hazugság nincs pont nekem?- fortyan fel és szinte látom ahogy artikulál holott a vonal túloldalán ezt nem láthatják. Percekig csönd telepedik le majd Jade hangja ismét megszólal. Olyan halkan beszél hogy én is alig hallom.
-Ha megmered tenni. Ha akármelyikőjük körül meglátom akár egy emberedet is. Ha az az ember maga Ben az sem fog vissza tartani. Két évet fogok magamból kiadni akkor. De mivel az ajtóm előtt hallgatóznak- Louval erre mindketten megmerevedünk még se mozdulunk el- ezt később fogom kifejteni.-Ledermedten guggolunk az ajtó előtt ami kicsapódott és Jade arcával találtuk szembe magunkat. Én tudom miről volt szó mégis meghökkenek. Bele se gondolok Lou agya most hogy pöröghet. Jade csak meredten bámul minket miközben arcán több érzelem fut át. Aggódás, kétségbe esés, harag, elszántság, ledöbbentség. Szemei mégis csillognak és egy majdnem őszinte mosolyt arcára varázsol.
-Mit szólnátok ha sütnék pizzát vacsira?- kérdését úgy teszi fel mintha mi se történt volna az előbb. Mintha mi nem hallottunk volna semmit. A többiek semmiről nem tudnak csak én és Louis. Kettőnk közül pedig csak én értettem ezt az egész párbeszédet úgy ahogy. Niall amint meghallja a pizza szót felugrik és felkapja Jade-t majd menyasszonnyi pózban lerohan vele miközben Jade gyönyörű nevetése tölti be a teret. Mindenki feláll és leszalad a konyhába. Louis kérdőn rám néz én pedig csak egy vállrándítással közlöm vele hogy ezt szerintem felejtsük el. Átható kék szem párját enyémbe fúrja és ismét az a rossz érzés kap el mint mikor én tudok valamit ő pedig nem. Tekintete olyan mintha tudná hogy hazudsz neki, viszont ő is tudja az igazságot egyszerűen csak kíváncsi meddig bírod a hazudozást. Tekintete megenyhül majd a hátamra ugrik és elordítja magát miközben az oldalamba rúg és a fenekemre csap egyet.
-Előre hű paripám!- nevetve futok le a többiek közé miközben Louis egyik kezét ökölbe szorítva tartja maga elé. Lent mindenki nagy szemekkel néz ránk majd mindenkiből kitör a nevetés. Hát igen, ilyen egy nap a Direction szállásban.
-Ször Tomlinson lerakhatom?- kérdezem akár egy francia komornyik.
-Igen!- vágja rá mire én hátra dobom így a földre esik. Arcán már most látszik hogy megbánta válaszát.
-Ez nagyon fáj Zayn!- nyöszörgi miközben fenekét simogatja. Hirtelen kap el az aggódás és térdelek mellé.
-Uristen ne haragudj jól vagy?- fürkészem egyik legjobb barátomat mire körbe vezetem a tekintetem a szobában és megakad Jade alakján aki az ajtófélfának dőlve mosolyogva rázza a fejét és lefele mutogat. Lenézek és Louis csücsörítő szája fogad.
-Csak egy csókocskát Zaynee- mondja lányos hangon és mindenkiből kitör a nevetés.
-Csak egyet Tomlinson- mondom ugyan olyan lányos hanggal és én is elkezdek csücsörítve közeledni felé. Hirtelen kipattannak a szemei és egy nagyot ordít.
-Jézusom Zayn te meleg vagy?!- sipítja nekem mire én csak nevetek.
-Kettőnk közül nekem van barátnőm- ezen elgondolkodva ugrik felém.
-Igazad van akkor én vagyok meleg- majd el kezd puszilgatni mire fintorogva nyomom el magamtól.
-Hol van a liszt?!- ordítja el magát Jade de nem kap választ.
-Azt kérdeztem hol van a liszt- jön ki közén mire nagy szemekkel nézünk rá. Őszintén szólva kétlem hogy lenne itthon liszt. Nem szoktunk bevásárolni ilyeneket csak csokikat, chipseket, üdítőket és kész kajákat.
-Szerintem azért nem találod mert nincs- vakargatja a tarkóját Harry.
-Mi az hogy nincs?! Előbb nem jutott eszetekbe?!- förmed rá Harryre. Olyan aranyos mikor ilyen mérges. Vajon mikor az igazi munkáját csinálja akkor mérges? Vagy akkor hidegvérű profi? El tud borulni az agya úgy hogy csak pusztít és egy női terminátorrá válik? Szemöldökét ráncolja, szemeit elnyitja. Nagyot sóhajt miközben lemondóan megrázza a fejét. Tudom hogy a lisztnek szól mégis magamra veszem mintha tudná a gondolataimat.
-Jó, valamelyik nap elmegyek vásárolni. Niall rendelj pizzát addig én elpakolok- szem forgatva tűnik el a konyhába. Niall már sorolja is a pizzákat telefonjába. Mindenki kisebb nagyobb csoportokban beszél egymással.
-Segítek Jadenek elpakolni- mondom Liamnek miközben felállok ő csak egy bólintással jelzi hogy felfogta mondanivalómat. Halk léptekkel közelítem meg a konyhát. A pultnál szöszmötöl mikor halkan mögé lépek és magamhoz húzom.

-Minden rendben?-kérdezem a fülébe suttogva miközben erősen szorítom magamhoz törékeny kis testét. Olyan furcsa. Törékenynek néz ki mégis London egyik legjobb bérgyilkosát szorongatom a karjaim között, arról nem beszélve hogy Perrie a barátnőm akiért férfiak milliói csorgatják a nyálukat. Hangomra kirázza a hideg ismét amitől elmosolyodok. Furcsa hogy a puszta hangomba beleremeg pedig már annyiszor tapasztaltam.
-Fogjuk rá- fordul meg ölelésembe de én még mindig fogom- Zayn ígérd meg ha bárki gyanúsan mér végig vagy furcsa alakot esetleg fegyvernek látszó tárgyat látsz szólsz nekem- szemei arcomat fürkészik ugyan úgy ahogy én fürkészem őt. Arca komoly én mégis elmosolyodok.
-Jade ha feltűnt sztárok vagyunk, mindenki végig mér minket és rengeteg furcsa alak van.-mondom neki mosolyogva hátha megnyugszik. Arca azonban még mindig komoly.
-Kérlek, csak ígérd meg hogy figyelsz magadra és a többiekre is.
-Megígérem- húzom magamhoz közelebb- sajnálom amiket ott fönt a fejedhez vágtam én csak.. én nem úgy gondoltam...
-Kuss- jelenti ki gyengéden és szorosabban hozzám bújik, apró kezeivel pólómba kapaszkodik mintha félne hogy elmegyek és itt hagyom őt.
-Köszönöm-motyogom puha hajába és csak ölelem. Karjaim között szinte elveszik.
-Szerintem engedj el mert valaki jön- el lépek tőle majd egy tálat megfogok és a helyére rakom.
-Meghozták a pizzát- lép be az egyik táncos míg ezt elmondja és már ki is megy. Furcsa hogy mindenre figyel. Én semmit nem hallottam és ő mégis.
-Menjünk- mondom Jadenek és már fel is kapom mintha egy zsák lenne. A hátamra üt egyet mire én a fenekére válaszként. Ő csak felhördül de többet nem csapkod. Kiérve a nappaliba ledobom a kanapéra és ráülök amit egy nyögéssel díjazz.
-Hát igen a nők mindig nyögnek ha alattam vannak- húzom féloldalas mosolyra számat mindenki elenged egy kuncogást mire Jade csak az arcába nyom egy párnát. Biztos vagyok benne hogy elpirult. Kiveszek két szelet szalámis pizzát az egyikbe beleharapok a másikat Jade arcába nyomom mikor elemeli onnan a párnát.
-Köszi- morogja míg elveszi a pizzáját. Egy óra alatt megettünk minden pizzát majd mindenki támogatta az ötletet hogy most már menjünk aludni. Jade szobájába nyitok be és elfekszem az ágyon. Kellemes vanília illatot áraszt párnája. Magamhoz húzva hunyom le a szememet.
- 2 ajtóval arrébb szépfiú- hangjára lustán nyitom ki szemeimet és végig mérem. Pizsijét egy francia bugyi és egy átlagos póló alkotja. Nem egy hosszú nagy kinyúlt póló van rajta hanem egy olyan ami így is enged látni egy körülbelül négy centis részt hasából és fogadni mernék ha kezeit felemelné a köldökét is látnám. Haja egy egyszerű kontyba van, kezein és lábain néhol látszódnak kicsit mélyebb vágások az erdő miatt. Bátran tudom állítani hogy Jade bárhogyan is nézem akkor is gyönyörű marad.- jó lenne néha tudni mi jár a fejedben- mosolyog rám és ekkor jövök rá hogy valószínűleg elbambultam.
-Én is örülnék neki ha a te fejedbe belelátnék- mosolyogtam vissza rá mire féloldalas fintorra húzta a száját.
-Zayn szeretném ha kimennél. Több okból is. Az egyik hogy két fontos telefon beszélgetést le kell bonyolítanom és nem hiszem hogy jót tenne neked ha hallanád őket. A másik pedig hogy barátnőd van- mindig ez van, barátnőm van. Tudom hogy van nem kell emlékeztetni és nem is teszek semmi olyant amivel megbánthatnám. Na jó igenis teszek olyant de nem csalom meg!
-Maradok- jelentem ki és ezzel a lendülettel le is húzom az ágyra.
-Makacs vagy ezért már nem is próbálkozom viszont a telefonbeszélgetés közben ne merj megszólalni bármit is hallasz. Miután a telefon beszélgetéssel végeztem úgysem szeretnél majd itt maradni- szája mosolyra húzódik de távol állt ez az őszinte mosolytól és ami igazából vicsorgásra sikeredett. Kérdőn néztem rá és nem értettem miért ne akarnék itt maradni pár telefon csevej után.
-Miért akarnék kimenni?- tekintetem szemébe fúrom. Tulajdonképpen én magam sem tudom miért szeretnék itt maradni. Nem lenne szabad itt maradnom. Jade nagyot sóhajt és megrázza a fejét.
-Félsz tőlem.- már tiltakoznék mikor leint és folytatja- Fent a tetőn. Össze rezzentél mikor a zsebembe szerettem volna nyúlni. Tudom hogy félsz tőlem és meg értem. Igazad volt ott fent mindennel kapcsolatban. Ezeket még szerettem volna elmondani mivel nem tudom hogy fogsz reagálni a telefonos beszélgetésemre. Még nem láttál egy állatnak aki érzelmek nélkül jelent ki dolgokat amiknek igen is súlya van. Nem láttál érzelmek nélkül cselekedni. Amit fent láttál az...az szinte semmi se volt Zayn- hangja  mondandója végére egyre jobban halkult. Nem tudom letagadni már hiszen ő is észrevette. Megijedtem tőle ez tény. De hát mégis csak egy bérgyilkos! Viszont úgy érzem hogy nem bántana. Azt mondta hogy nem lép ki mert akkor bántanak minket akkor valamit csak számítunk neki. Tudom hogy megbántottam azzal amiket hozzá vágtam, főleg azért mert ő is így gondolja valószínűleg, Már értem miért szorongatta a pengét fent a tetőn mikor kimentem. Ezért. Mert már nem bírja ő sem. Beleborzongok ha arra gondolok hogy embert ölt. Szemeit kutatom mikor tekintetét eltépi enyémtől és telefonjáért nyúl. Száját rágja miközben egy számot ír be és nagyot sóhajtva nyomja meg a hívás gombot.