3.Rész

Íme a 3.-ik rész. Remélem tetszik szerintem ez egész hosszú lett :)
                                                                                    

Nem tudok mit tenni határozott lépésekkel indulok meg az ajtó felé. Kezem épp hogy rá teszem a kilincsre és már fel is tépem az ajtót. Nem nézem merre csak futni kezdek abban reménykedve hogy hátra hagyhatom a pusztítás vágyát. Rohanok, egymás után hagyom magam mögött az utcákat mikor rá eszmélek hogy egy hídon vagyok. A környezetem felismerésével jön minden más is. A földre rogyok remegő lábaimmal míg lihegve kapkodom a levegőt. Nem érdekel az sem hogy a koszos betonon ülök egyedül egy hídon. Csak próbálom rendezni a gondolataimat és a légzésemet.

Nem kellett volna részt vennem a konfliktusban. Csendben el kellett volna jönnöm már jóval előbb. Nem szabadott volna ki akadnom azért amiért lekurvázott. Mégis, életemben először nem csináltam semmit mikor megütöttek. Nem tehettem semmit hiszen akkor vége a melómnak. És ezzel meg lettem alázva. Soha nem tűrtem hogy megüssenek. Talán ha nem fordulok meg és gyorsan tovább megyek akkor nem történik meg ez. Minden apróságot csinálhattam volna máshogy de ezek már nem változtatnak a dolgokon. Megütött. Perrie felpofozott. Nem fájt, nem erről van szó. Kaptam jóval erősebb ütéseket is már. Az fáj hogy egy ilyen arroganciátlan idióta tette és megalázott, a semmiért. Lassan nyúlok gatyám zsebébe és húzom elő a pengét amit oda raktam. Kezembe veszem és forgatni kezdem míg csak nézem. Nekem ez már túl sok. Túl sok a maffia. Rengeteg embert megöltem, és ezzel nem csak az ő életüknek vetettem véget hanem a családjuk életét és tönkre tettem. Életeket tettem tönkre és nyomorítottam meg. Szörnyű ember lett belőlem. Valószínűleg az alig három évvel korábbi önmagam szembe köpne. Nem értem hogy vagyok képes ilyenekre. Valószínűleg a szüleim rég kitagadtak volna. Sajnos még meg is érteném hogy miért tennék. Az ő életüket és vele együtt az enyémet is tönkre tette valaki olyan mint én. Megígértem hogy bosszút állók értük, és be fogom tartani. Mára már valóban olyan emberré váltam aki megölte anno a szüleimet. Viszont én soha nem kínoztam meg senki, eltekintve egy két alkalomtól. Azok is csak információkért voltam és elengedtem őket és azóta is élnek. Bár rengeteg már embert megöltem. Őket nem kínoztam meg, próbáltam minél előbb megölni őket csökkentve ezzel a szenvedésüket, de ez aligha könnyű ha az a feladat hogy öld meg az illetőt. Egyáltalán hogy vagyok képes mások szemébe nézni gyilkosként?! A pengét még mindig kezemben forgatom és életet pöckölgetem ujjbegyemmel. Nevetséges hogy egy ilyen kis tárgy mint ez ki olthat egy emberéletet. Akár egy olyanét is mint az enyém, egy bérgyilkosét.
-Jade!- ordít fel valaki mire oldalra kapom a fejem. Az apró pengét gyorsan csúsztatom vissza a zsebembe- Ne mondj fel! Könyörgöm- néz rám nagy kék szemeivel miközben lihegve lerogy mellém. Haja csapzott és kusza, gondolom a futástól.
-Nem terveztem felmondani Louis- húzom fel értetlenül szemöldökömet míg azért arcomra varázsolok egy biztatónak szánt mosolyt.
-Nem bírnám ki megint egy olyan alakkal mint Peter. Szörnyű volt! Nem engedte hogy bevigyek a próbaterembe egyetlen egy répát is akár- nézz rám undorodva míg a hideg kirázza én pedig elnevetem magam viselkedése miatt.
-Felőlem aztán hozhatsz be répákat- rántom meg vállamat rá mosolyogva.
-Máris imádlak- mutat rám teljesen komolyan- Egyébként, őszintén szólva nem nagyon bírjuk Perriet. Ez után én még inkább nem bírom- vakargatja meg tarkóját kissé zavartan.
-Feltűnt, már akkor mikor belépett- húzom fintorra a számat. Szemem lehunyom és próbálom elfojtani azt a düht amit érzek a lánnyal kapcsolatban.
-Beképzelt és arrogáns. Közölünk csak Zayn bírja, de hát neki kell. Az ő barátnője. Zayn miatt viszont kedvesen viszonyulunk hozzá. Nagyjából- nevet fel keservesen.
-Azért ez kedves tőletek- mosolygok rá, de ez a mosoly már őszinte. Aranyosak hogy csak a legjobb barátjuk miatt elviselik Perriet bármennyire is nehéz ez nekik.
-Inkább tőled kedves- villant rám egy mindentudó mosolyt.
-Micsoda?- kérdem értetlenül rá kapva tekintetemet.
-Tudod mi nagyon vártuk hogy Peter elmenjen. Épp le mentem inni mikor ki néztem mivel hallottam a kocsi hangját. Szépen elintézted azt a faszt. Pedig csak a válladhoz nyúlt. Láttam hogyan feszültél meg Pezz-el szemben, de te vissza fogtad magad. Semmit sem tettél ellene- mondja elkomorodva és én rögtön lesápadok. Ereimben megvagy a vér, ilyen gyorsan nem bukhatok le! Ki kell találnom valamit. Csak Louis látta a taxis jelentet az elmondása szerint. Akkor a többiek csak azt vették észre hogy Perrievel szemben megfeszültem- Ne aggódj már, nem mondtam senkinek- legyint felém hanyagul- Milyen küzdősportra jártál?- kérdi mosolyogva és ez a kérdés szó szerint az életemet menti meg. Szerinte csak küzdősportra jártam...de milyenre?! Mondjuk az "Addig vernek össze minden nap amíg meg nem tudod magad védeni" nevű küzdősportra.
-Krav Maga- vágom rá az elsőt fajtát ami eszembe jut hirtelen. Hát sajátos egy Krav Magám van azt meg kell hagyni.
-Na menjünk vissza, gyere- áll fel majd kezét nyújtja nekem és én szívesen fogadom el- Ha bármi baj lenne csak szól és elintézem- nevet rám.
-Köszönöm Louis- mosolygok rá míg magamhoz ölelem. Érzem hogy meglepődik de vissza ölel.
-Nincs mit hercegnő- nevet fel. Egy pillanatig még levegőt is elfelejtek venni. Más még soha nem hívott így csak Ben. Őt is fel kell hívjam valamikor- Ne haragudj! Ha baj nem hívlak így- kezd rögtön szabadkozni kínosan rám mosolyogva akárcsak egy kisfiú.
-Csak meglepődtem, ennyi. Nyugodtan hívhatsz így- nevetek rá és szemei szinte rögtön felcsillannak. Egyik kezével átöleli vállaimat és úgy indulunk meg a számomra ismeretlen úton. Az egészet végig röhögjük amiért sokan megbámulnak aztán még inkább megbámulnak mikor rá jönnek hogy a vihogó idióta mellettem Louis Tomlinson a One Directionből. Halkan lépünk be az ajtón még mindig kuncogva. Felemeli kezét majd elkezd vissza számolni ujjaival és rögtön tudom mire gondol.
-Hello!- üvöltjük el magunkat egyszerre majd röhögve belépünk a nappaliba ahol csak csendben néznek minket. Mindenki ugyan úgy itt van, a tánc csapat, a négy fiú és persze Perrie.
-Miért jöttél vissza? Újabb pofont akarsz?- néz rám mosolyogva a szőkeség mire én csak nagyokat pislogok majd kitör belőle ma röhögés. Egyszerűen nem tudok másra gondolni mint hogy ezt pont nekem mondja, egy bérgyilkosnak. Ő tényleg azt hiszi hogy nem tudnék vele elbánni és bármikor megpofozhat engem, ettől nevetnem kell. Látom hogy Louis is elmosolyodik, lehet hogy rajtam de leget hogy ő is azon hogy bármikor elverném Perrivet mivel szerinte Krav Magáztam. Perrie rögtön felpattan nevetésemre és jó három méterre megáll tőlem. Louis abban a pillanatban komorodik el.
-Ne haragudj Zayn- mondja majd Perrie és közém áll. Utálattal néz a lányra- Te itt Zayn csaja vagy. Ezt tiszteletben is tartom. Elviselem ha bunkó és paraszt vagy mindenkivel. De csak mert Zayn az egyik legjobb barátom de ez itt a mi házunk. Nem tűröm hogy megüss innen akárkit is Pezz- hadarja komoran mire szerintem én jobban megdöbbenek a többieknél. Most Louis tényleg megvédett és kiállt mellettem? Alig ismer, bár tény hogy ez idő alatt rögtön jóba lettünk de alig ismer. Csak pár órája. Látom hogy Perrie nagy dühös szemeket mereszt Louisra majd Zaynra segélykérőket. Ebből veszekedés lesz. Kezem Louis vállára rakom és hátra húzom magam mellé.
-Hagyd- súgom neki halkan egy apró mosolyt eresztve felé.
-Ellenem fordítottad Louist is?! Mit csináltál hogy megutáljon?! Megdugattad magad?!- ordít rám mire szemöldököm felhúzom. Eddig azt hittem engem kell majd vissza fogni de Louis az aki megindul felé mi elé lépek és kezemet mellkasára nyomva tartom egy helyben. A szemembe néz én pedig csak megrázom a fejemet miszerint ne tegyen hülyeséget. Hátrébb lép majd vállam felett kezd dühösen szemlélni valakit mire megfordulok hogy megtudjam kire. Zaynra. Némán kér bocsánatot tőlünk de Louis szeme továbbra is villámokat szór. Hisz neki barátnője van, most rajtam a sor hogy megvédjem!
-Az nem az én módszerem hogy megdugatom magam csak azért hogy valamit elérjek- mosolygok rá mire látom hogy szája elnyílik és erre már nem igen tud mit mondani. Hallom hogy Louis felkuncog mögöttem és már most sikerrel jártam. Már nem dühös.
-Ne merj így beszélni a barátnőmről- hallom meg Zayn mély rekedtes hangját miközben elém lép, közelebb.
-Óh, elnézést- nézek rá keserűen majd egy kecses mozdulattal meghajolok előtte- Elfelejtettem hogy én itt csak egy táncos vagyok és bárki kedvére megpofozhat illetve lekurvázhat és sértegethet. Sajnálom, tényleg- saját magamat is össze kell szednem hogy komolyan elő tudja adni magamat. Fejem megrázom szomorúan majd elindulok a szobám felé, újra. Perrie mellé érve ismét kissé meghajolok.
-Várj már hercegnő- húz vissza Louis mosolyogva.
-Bocs de inkább most nem- rázom meg a fejem mire szomorúan de megértően bólint és elenged. Rögtön elindulok majd amikor beérek a szobámba gyorsan csukom be az ajtót. Háttal neki dőlve csúszok le rajta. Üveges tekintettel nézek ki a fejemből míg minden gondolatot ki űzök a fejemből. A falon lévő órára pillantok és ekkor jövök rá hogy több mint egy órája csak itt ülök. Már állnék fel mikor apró beszéd foszlányok ütik meg fülemet.
-Pezz ő mégis csak a koreográfusunk!- szólal fel elfojtott suttogó ám de mérges hangon Zayn.
-Még te is őt véded?! Louisnak is be kellett volna húznod egyet!- mordul fel és most már biztos vagyok benne hogy éppen Zayn és Perrie vitáját hallgatom ki.
-Louis a legjobb barátom, igaza volt. Azt sajnálom hogy nem álltam mellé- nevet fel és magam előtt eltudom képzelni Perrie arcát amint éppen felrobban a dühtől.
-Akkor Louist csókolgasd! Ezt az a kis kurva még megbánja! Ezért ki fogom csinálni!- dörren fel majd hallom hogy ledübörög a lépcsőn. Fintorogva bólintok magam elé meredve. Hát, kíváncsian várom mivel tudna kicsinálni. Zayn lépteit meg hallom és majdnem felugrok mikor kopogtat az ajtómon és be is akarna nyitni. Szerencsére az ajtó nem enged hiszen zárva van viszont meg se moccanok és tovább maradok az ajtó aljában ülve.
-Jade, bemehetek?- kérdi halkan, fájdalmas hangon. Szinte válaszolni is elfelejtek, hiszen Zayn áll az ajtóm előtt. Ez azért számomra fura.
-Sajnálunk, Jade Wyne jelenleg nem elérhető. Kérjük próbálja meg később- mondom kicsit gépies hangon- vagy talán soha- egészítem ki magam és hallom ahogy Zayn elneveti magát, majd ruhája súrlódását ahogy ő is lecsúszik az ajtóm másik oldalán.

-Mivel itt ülsz gondolom hallottál mindent- szólal meg halkan ám én mégis hallom.
-Igen, aranyos barátnőd van- húzom fintorra a számat míg fejemet az ajtónak döntöm.
-Sajnálom, nem tudom mi baja. Nem szokott ilyen lenni- sóhajt fel keseresen.
-Zayn. Ne tőlem hanem Louistól kérj bocsánatot. Ő a legjobb barátod. Tudom hogy mégis a barátnőddel szemben kellett volna megvédened de egyértelmű volt kinek is van igaza. Én csak egy táncos vagyok, a barátnőd azt mond nekem amit csak akar. Illetve csinál is. Amiket lent mondtam komolyan gondoltam még ha gúnyosan is hoztam a tudtotokra. Konkrétan csak egy fizetett senki vagyok de nem nagyon érdekel. Kér bocsánatot Louistól. Elvégre nekem a főnök vagy, kötelességem ezeket elviselni- nyögök fel míg felállok az ajtónak támaszkodva- Viszlát Zayn- sóhajtok fel majd ellépkedem az ajtótól. Könnyedén nyitom ki ablakomat és ülök ki a párkányra. Lábaim a semmibe lógnak kezem pedig mellettem pihen míg rajtuk támaszkodom. Ha valaki meglát szívrohamot fog kapni, de valahogy ez most nem érdekel. Az ablakom az utcára nyílik, bár ebben az utcában van még talán három ház. Ház?! Inkább palota. Az út túloldalán viszont egy erdő van, körülbelül ötszáz méterre. Nem túlzottan ragad el az öröm emiatt. Könnyű hely rejtőzködni és szemmel tartani a házat. Bár este kétség kívül szép látványt nyújt. Amint lesz időm körül nézek egy kicsit benne. Jobbra fordítom a fejem és meglátom a hatalmas házat ami egy kőkerítéssel van elválasztva tőlünk. Balra viszont egy nagyobb üres telek van, utána pedig két hasonlóan nagy ház. Továbbra is az ablakban ülve nézek végig a mi házunk oldalán. elég könnyen felmászhatnék a tetőre, már ha ezt rendes tetőnek lehet hívni ugyanis teljesen lapos. Felsóhajtok de guggoló pozícióba küzdöm magam a párkányon. Úgysincs jobb dolgom mint tetőre mászni, nemde?! Meg fogom az ablak keretét és óvatosan felállok majd kezemet a tető peremére helyezem. Áldom az eget hogy nincs tériszonyom!
-Egyszer élünk- morgom orrom alá majd a biztonságot nyújtó ablakból elrugaszkodom. Könnyedén nyomom fel magam a tetőre majd felállva körül nézek. Meglepődve veszek észre egy hamutálat, tehát más is kijár ide. Remek! Körbe sétálok a peremen és fintorogva konstatálom hogy az összes ablakból viszonylag könnyedén ki lehet jutni a tetőre akárcsak az enyémből. Vissza sétálok a hamu tálhoz és belenézve négy csikket találok. Letérdelek a hamutartó mellé majd kezemet a peremre rakom. Mély levegőt veszek majd lehajolok hogy benézzek az ablakon bebiztosítva magam hogy sejtésem jó. Benézek de fejem rögtön vissza is húzom mikor meglátom hogy éppen a pólóját veszi le. Teste pont az ablak felé nézett de éppen a fején húzta át a szürke anyagot, kétlem hogy megláthatott volna. Nos legalább nem csak azt tudtam meg róla hogy labilis érzelmileg és hogy jól néz ki hanem azt is hogy a teste se akármilyen. Főleg a tetkói. Mondjuk gondolhattam volna hogy ide Zayn szokott kijárni. Lévén hogy csak ő cigizik de a hamu tál is az ő ablakához van a legközelebb. Átsétálok a tető másik oldalára ami a kertre néz. Elég nagy kert, van egy hatalmas medence és terasz. Sütögető hely ami még innen fentről is hangulatos. Szemöldököm felszalad a kisebb játszótér láttán. Felnevetek ahogy elképzelem hogy a fiúk oda mennem és játszani kezdenek akárcsak az ovisok. A nap lemenőben van én pedig megbabonázva kezdem nézni ahogy az ég egyre szürkébb lesz. Mindig is jobban szerettem az éjszakát mint a nappalt. Míg más félt a sötéttől én rajongtam érte.
-Azt hiszem mégis csak elérhető vagy- szólal meg hátam mögött egy mély rekedtes hang- Senkit nem láttam még itt fent. Lévén hogy senki nem mer kimászni ide, rajtam kívül. Figyelj én tényleg sajnálom- lép mellém Zayn egy szál fekete ülepes gatyában. Felső testét semmi nem takarja. Tekintetem alig tudom eltépni kockás hasáról és erős "V" vonaláról.
-Ne haragudj, nem tudtam hogy kijössz- hadarom és már fel is állok. Ablakom irányába kezdek gyorsan lépkedni hogy terveim szerinte egy ugrással bemenjek menedéket nyújtó kuckómba mikor ey erős kéz ragadja meg csuklómat és húsz vissza. Azok a barna szemek amik engem fürkésznek, azok a szempillák, az a tekintet, az a borostás arc. Értem miért vannak oda érte annyian.
-Kérlek- nyög fel mikor újra megindulnék ablakom felé- Beszéltem Louisal. Tudom hogy hülye voltam de basszus mégiscsak a a barátnőm!- fakad ki ám mondandója végéhez közeledvén egyre erősebb lesz szorítása a kezemen.
-Ez nem az én dolgom- mondom míg tekintetem kezére siklik, fáj de nem húzom el és nem fejtem le fogását az kezemről.
- Le kurvázott, megpofozott. Szerintem ez a te dolgod is. Lényegében miattad van ez az egész- néz rám értetlenül.
-Persze, igazad van. Mekkora szemét vagyok hogy nem álltam fel mikor leültél mellém. Épp mondani is akartam!- mosolygok rá keserűen. Tekintetét nézve csak megrázom a fejem mire szorítása még erősebb lesz.
-Hagy már ezt a dumát!- förmed rám míg hangja is sokkal erőteljesebb és mélyebb lesz.
-Zayn- sóhajtok fel halkan- Ez nem duma, csak igazság. Több ezer táncos van, bármikor kirúghattok és most az egyszer szépen kérlek engedd el a karom mert fáj- nyögök fel a vége felé mikor már tényleg nem bírom. Biztos vagyok benne hogy ennek meg fog látszódni a nyoma. De ezzel majd akkor foglalkozom mikor már nem érzem a fájdalmat, egyenlőre meg kéne szűnnie. Tekintete az egyik pillanatról válik barnává a feketéből.
-Sa..sajnálom csak elborult az agyam én..
-Hagyjuk- tépem ki karomat a kezéből amit már csak gyengén fog. Gyors léptekkel megyek az ablakomhoz és egy laza mozdulattal be ugrok de még hallom a hal szitkozódását. Kellően elfáradtam ma, és az biztos hogy senkivel szem szeretnék beszélgetni ma már. Elegem van a mai napból. A fürdőbe vonszolom magam a pizsimmel együtt ami egy rövid nadrágból és egy pólóból áll majd a zuhany alá állok. A kellemesen langyos víz megnyugtat. Nehezen veszem rá magam hogy elkezdjek megmosakodni majd még nehezebben hogy meg is törölközzem. Pizsimet magamra öltve lépkedem ki a szobába és szinte azonnal meg is bánom hogy nem csuktam be az ablakom. Meredten bámulok a fiú hátára aki a lábát lógatva néz kifele az ablakomon. Köhintek egyet jelezvén neki hogy itt  vagyok mire gyorsan hátra fordul és be is mászik.
-Tényleg sajnálom!- lép közelebb hozzám míg hangja tele van kétségbe eséssel. Jól látom ahogy végig mér és azt is érzem hogy elvörösödöm ettől.
-Menj ki!- mutatok az ablakra míg motyogok magam elé.
-Ezt én csináltam?!- kérdi elkerekedett szemekkel mire én is alkaromra nézek amin ott díszelegnek a jól kivehető ujjak nyomai amik most lila színben pompáznak. Az én szemeim is elkerekednek, nem hittem hogy ennyire erősen fog- Úristen, én sajnálom. Nem ezt akartam csak dühös voltam. Komolyan nem rajtad akartam kitölteni a haragomat, óh te jó ég- szabadkozik rögtön. Az aggodalom jól levehető ábrázatáról amit még nem igen tudok hova tenni.
-Majd eltüntetem- nyögöm ki nagy nehezen továbbra is őt nézve.
-Ha ezt megtudják- túr bele éj fekete hajába. Most már értem miért ideges. Nem azért mert ezt tette hanem mert megtudhatják. Híres ember szóval megértem de azért elég nagy tapló. Nem hiszem hogy tud mélyebbre süllyedni a szememben. Nem értem ezt a fiút. Egyszer rendes és aranyos máskor pedig egy ideg beteg tapló.
-Én meg azt hittem az bánt hogy ezt csináltad- nevet fel- De gondolhattam volna- mosolygok rá keserűen egy biccentéssel- Vidd a formás feneked az ablakom irányába és mássz vissza a szobádba!- dörrenek rá mire tekintete meglepetten és furcsán mér végig újra. Közelebb lép hozzám egészen addig amíg csak egy lépésnyi hely marad köztünk.
-Formás a fenekem?- húzza féloldalas mosolyra a száját engem kémlelve.
-Megnézem amíg elvonszolod magad az ablakig- vágom oda foghegyről de kétségkívül zavarba hoz saját kijelentésem. Érzem hogy arcom fellángol és biztos vagyok benne hogy piros szint ölt.
-Aranyos vagy mikor elpirulsz- lép újra közelebb hozzám, szívverésem nem éppen normális tempót kezd diktálni- főleg ha miattam- suttogja fülembe. Forró lehelete egyszerre csikizi és éget is a nyakamat. Férfias illata elkábít, nagyot nyelek hátha ezzel minden érzést eltüntetek. Csak játszik velem, tudom hogy csak játszik velem!
-Hagyd abba, barátnőd van- suttogom neki bár nem tudom miért nem merek hangosabban beszélni.
-Szóval csak ezért hagyjam abba?- lép még közelebb hozzám mire testünk össze ér. Csupasz mellkasa testemnek feszül és szívverésem már engem kezd aggasztani. Orrával nyakamat súrolja mire felsóhajtok- Hmm, csak nem tetszik?- kuncog fel halkan és érzem ahogyan szája súrolja a bőrömet. Vállamtól egészen a nyakamig húzza végig őket amibe beleborzongok.
-Perrie a barátnőd, ne játssz velem!- lököm el magamtól kisebb nagyobb sikerrel- Takarodj ki azon az ablakon!- emelem fel ismét a kezemet mire megint meglátja a lila foltokat és jól látszik rajta hogy észbe kap mivel szemei megint elkerekednek. Szavak nélkül fordul meg és megy az ablakhoz. Hallom hogy elmotyog egy sajnálom-ot de már el is tűnik a szemem elől. Gyorsan lépkedem az ablakhoz és becsukom. Még a függönyt is behúzom hiszen én is betudtam nézi hozzá.
-Te jó ég- motyogom saját magamnak míg megdörzsölöm arcomat kezeimmel. Ezt nem hiszem el, nem tudom felfogni mi történt az előbb. De szerinte ő sem. Kezemre nézek és a rögtön a sminkes táskámat kezdem keresni amit elég gyorsan meg is találok. Szépen kenem át alapozóval, egyenletesen hogy ne legyen túl feltűnő. Szinte nem is látszik, aminek eléggé örülök. Így el tudom majd tüntetni a nagy közönség elől, bár ha erősebben rászorítok fegyelmeznem kell magam hogy ne szisszenjek fel. Remélem a táncban nem fog hátráltatni. Ilyen gondolatok között fekszem be az ágyamba és forgolódva próbálok elaludni. Még csak kilenc óra van de már ágyban vagyok. Nem értem Zaynt. Először bunkó aztán kedves és ismét vissza tér a bunkó énéhez. Az előbb is, fogalmam sincs mi volt velünk. Vagy inkább fele. Dühösen rúgom le a takarót magamról és kelek ki az ágyból. Az ablak előtt megállok és elgondolkozom. Jó ötlet-e ez? Nem. Mégis elhúzom a függönyt és kinyitom az ablakomat. Ismét kiülök lábaimat lógatva az éhszakába meredve. Telefonom mellettem van párkány és egy gomb nyomásra hangosan kezd szólni belőle a zene. Le nézek és arra jutok hogy olyan nagy ez a távolság. Ha normálisan le tudok ugrani akkor semmi bajom nem lehet. Fejemet lehajtva lélegzek mélyeket az éjszakai hűvös levegőből hátha kitisztítja az fejemet és kusza gondolataimat.
-Az erdő éjszaka még szebb, ugye?- hallok meg mellettem pár méterre egy túl ismerős hangot. Telefonom viszont már a következő zenét kezdi játssza.
-Valóban sokkal szebb- mosolygok rá- Ha nem haragszol Zayn, megyek és meg is nézem- biccentek neki. Telefonom továbbra is szól ami csak még hangulatosabbá teszi erdei sétámat. Kezemben a telefonom és úgy ugrok ki a második emeletről.
-Baszki!- hallom meg Zayn ijedt hangját mikor földet érek. Csupasz lábaimat megmozgatom majd felnézek Zaynra és elmosolyodom. Döbbent ül az arcán amitől még inkább elmosolyodom. Az erdő felé nézek majd meg is indulok felé. Elbűvöl a látvány ami egyre inkább elém tárul.

 

Vissza fordulok de már senki nem ül az ablakban. Befele sétálok már egy ideje és rá kell jöjjek sokkal nagyobb mint ahogy hittem viszont csodálatos. Kezdem azt hinni eltévedtem de engem majdnem mindenre kiképeztek megnézem a mögöttem lévő fát és már is tudom merre juthatok vissza a házhoz. Leülök egy nagyobb fa tövébe fejem pedig hátra hajtom szemem becsukom és halkan lélegzem mikor hallom egy ág reccsenését mellettem, azonnal felugrok és  arra fordulok. Most mögöttem egy bokorból jön a hang hirtelen fordulok meg a bokor irányába majd ismét egy reccsenés de most nem fordulok meg ismerem ezt a trükköt és elmosolyodok.
-Gyere elő ez elég régi trükk-mondom nevetve.
-Gondolod?- rekedtes elmélyített hang válaszol.- Játszunk?- nem bírom ki és felnevetek majd lábam elé esik egy lézer,

 

 felemelem a kis hosszúkás fémet megnyomom az oldalát és a piros pont megjelenik az előttem lévő fán.
-Azt hitted olyat adok ami nem működik?-hallom meg a mély hangot. Mellkasomra nézek és már ott is van a kis piros pont amitől muszáj felnevetnem ismét.
-Játszunk!- mondom és telefonom ledobom a fa tövébe és már ott sem vagyok csak futok és lépteimre figyelek hogy egy hangot se adjak ki és agyamba raktározom az infokat hogy vissza találjak eredeti helyemre de ezt a telefonom is megkönnyíti.
-Hercegnő nemár, ez a zene szólt mikor először csináltuk ezt a fajta kiképzést!- hallom a hangot, pontosan tudom hogy egy fáról jön és azt is melyikről kezem a fa felé emeltem úgy hogy oda se nézek meg nyomom a kis gombot a fém oldalán mire a lézer útnak indul.
-Kevesebbet kellene beszélnem, szemközt homlokon csak hogy tudd "eltaláltál" úgy is hogy nem néztél ide.- az eltaláltál-t olyan gúnnyal mondja ami megmosolyogtat.
-A tanítvány mindig túl szárnyal a mesterén- nevetem el magam és már futok is tovább aztán hirtelen jobbra kanyar és és megint jobbra kanyar egy nagy ívben és végül megpillantom támadom hátát amint éppen engem keres maga előtt.
-A mester meg dühében leszúrja a tanítványt!- nevet és szinte látom ahogy szemét ide oda kapkodja és fülel maga elé hiszen előtte kellene lennem.
-Khm-khm vagy a tanítványnak a fülébe jut a mester terve és előbb ő szúrja hátba.- felé irányítom a lézert és megint megnyomom a kis pöcköt oldalt.
-Ezt te nyerted- fordul meg miközben kezeit feje fölé tarja de most a kis piros lézer pontosan a szívére mutat.
-Már hívni akartalak Ben!- futok oda hozzá és megölelem.
-Jó látni Hercegnő- karjaiban szinte elveszek.- Láttam a taxis jelenetet- nevetett fel- És igazából az össze többit is.-komorodik el- Mindent- hangsúlyozza ki.
-A taxis eléggé gázos volt- húzom fintorra a számat- a többihez nem igen tudok mit hozzá fűzni, igyekszem csak táncos lenni.
-Vigyázz magadra és legyél jobban táncos. Mondanál nekem egy táncost aki kiugrik az ablakból majd bejön este egyedül lány létére az erdőbe?
-Vigyázok mint mindig, de te most az egész napodat azzal töltötted hogy utánam leskelődtél? És a kérdésedre a válaszom hogy igen mondom neked egy olyan táncost- nevetek rá- Jade-nek hívják.
-Ne aggódj csak az első napodat néztem meg. Tudni akartam hova küldtek ki, ezután csak akkor jövök ha hívsz és majd telefonon beszélgetünk. És mond meg ennek a Jade nevű lánynak hogy egy táncos nem viselkedik így-nevet ő is rám
-Ha találkozom vele átadom- bújok hozzá
-Mennem kell jön  a tetős srác ahogy hallom-puszit nyom a homlokomra- Csak ügyesen hercegnő- lehunyom a szememet és mire újra kinyitom Ben már nincs ott csak a telefonomat hallom és azt hogy egyre hangosabb tehát Zayn megtalálta és most felém jön. Gonosz mosolyra húzom a számat és úgy döntök játszok vele. Hátra nézek ő még nem vett észre de én már rég tudom hol van. Hiába csak ma láttam ezt az erdőt már ki igazodok benne. gyorsan kerülök mögé felveszek egy fa ágat és ketté töröm.
-Jade?- hallom hangját és az aggodalmat a szemében de ez most nem érdekel. Felmászok egy fára és köhintek párat mire felnéz
-Jade tudod hogy kivel csináld ezt.-hangja teljesen nyugodt. Átugrok a másik fára ott lemászok és megállok mögötte.
-Nem félsz. Hogy hogy?-suttogom a fülébe mire teljesen nyugodtan hátrafordul én pedig a telefonomért nyúlók de ő maga mögé tartja ezzel eléri hogy közel lépjek hozzá.
-Nem vagyok egy ijedős fajta- suttogja ő is a fülembe mondanivalóját.- de megpróbálhatod még egyszer- ajkai már súrolják az enyémeket, észbe kapva gyorsan fordítom el a fejemet.
-Zayn, bassza meg barátnőd van ne csináld ezt!- förmedek rá idegesen. Zavar hogy ezt csinálja, vagy inkább az hogy mindig elgyengülök tőle. - Nem érdemli meg.-nyögöm. Tény hogy most arról a lányról beszélek akit meg akarok ölni de egy lány sem érdemli meg azt hogy megcsalják. Talán még ő sem.
-Tudom, egy lány se érdemli meg hogy akár egy csókkal is megcsalják- mondja ki szinte a gondolataimat, de nem értem akkor miért csinálja ezt, állam alá nyúl és felé fordítja az arcom, fél szemmel látom amint a telefonomat a hátsó zsebébe csúsztatja de már nem szól belőle zene.- Nem tudom mi van velem sajnálom Jade- hangja elhal és mindezt szinte a számba suttogja majd puszit nyom a szám sarkába. Szemem lehunyom és úgy élvezem ki ezt a pillanatot de mikor észbe kapok egy gondolat suhan át a fejem: ha már ő meglepetést okoz akkor én is. Közel húzódok hozzá annyira hogy egy fű szál sem férne el kettőnk között. Kezem a tarkójára teszem majd onnan vezetem le egészen a fenekéig majd far zsebébe nyúlva veszem ki a telefonom miközben a másik kezemmel belemarkolok a fenekébe. Férfias morgás hagyja el a száját. Majd füléhez hajolva kezdek el suttogni ismét én.
-Valóban formás a feneked- mondom majd ellépek tőle a telefonommal a kezemben, szemei lehunyva tartja egy ideig majd szaggatottan fújja ki a levegőt. Nem okozott ez gondot számomra hiszen mindig is kihasználtam hogy nő vagyok már persze nem úgy hogy lefeküdtem valakivel csupán csak elvettem az eszét ahogy most Zayn-nak is. Vele valahogy még is más volt de ezzel nem foglalkozok a lézert és telefont is a kezembe fogom. És elindulok a ház felé.
-Mond még egyszer- rekedtes hangon szólal meg miközben csípőmnél fogva húz magához közel, lehelete megborzongat.
-Mégis mit Zayn?- kérdezem ártatlanul feszegetve az idegeit.
-Ne játssz velem- tol el magától éppen annyira hogy maga felé tudjon fordítani és még közelebb húz, újai csípőmet szorítják. Hangja még mindig rekedtes szeme pedig szinte feketén csillog.
-Csak azért játszom veled amiért te is velem- most veszem csak észre hogy nincs rajta póló. Kezemmel átölelem és közbe a lézert far zsebébe csúsztatom. Apró puszit hagyok a nyakán amitől kirázza a hideg, élvezem hogy ezt váltom ki belőle. Meg mosolyogtat.
-Ha te így én is így- látom felcsillanni szemében a játékosságot majd a következő pillanatban már Zayn és egy fa közé vagyok szorulva, arcát ismét az a bizonyos fél mosoly teríti be majd fenekem alá nyúl és megemel. Minden gondolkodás nélkül fonom össze lábaimat a derekán. Kezemből kiejtem a telefont ő pedig fenekemnél erősen tart. A nyakamhoz hajol és apró puszit nyom rá majd szívni kezdi a bőrt mire akaratlanul is felnyögök. Jobban kapaszkodok belé és fejem oldalra hajtom. Kuncogása észhez térít, ezt még sem hagyhatom ennyiben hiszen akkor nyerne.
-Zayn, hagy abba-nyöszörgöm miközben ő még mindig a nyakam szívja.
 -Nem- suttogja fülembe és megharapja a fülcimpámat. Felé kéne kerekednem akkor nem tudna erre figyelni. A következő pillanatban már szorosan nyomom csípőmet az övének. Érzem gatyáján keresztül is az egyenlőre kisebb dudort, nem gondoltam hogy ennyivel már ezt váltom ki belőle.
-Bazdmeg- nyög fel és abba hagyja a tevékenységét. Szinte már mosolyognom kell rajta ahogy saját maga ellen is küzd.
-Igen?Basszam meg?-kérdeztem kihívóan mire tekintetét az enyémbe fúrja de ugyan úgy tart mire én a számba harapok.-Igen- lihegi mire megint megismételtem a mozdulatomat és érezem hogy kezei fenekembe markolnak ami belőlem is nyögést vált ki. Belőle pedig kín keserves morgást.-Annyira kibaszottul megcsókolnálak- Szavai megdöbbentenek hogy ilyen nyíltan mondja ki őket. Beletúrok fekete hajába és közel húzom magamhoz.
-Jegyezd meg szépfiú, hogy én senkit nem csókolok meg akinek barátnője van.
 Nehezen de lerak a földre. Kibújok a szóritásból és felveszem a telefonomat. Látom ahogy fejét a fának hajtja és úgy próbálja rendbe szedni magát. A hold fénye megvilágítja kissé borostás arcát. Egy szó jut eszembe gyönyörű. Férfira tudom hogy nem szokás ilyent mondani de Zayn-t ezzel a szóval tudom kifejezni leginkább. Az hogy szexi vagy dögös semmit nem ér ide. Ő gyönyörű és kész. Nem gondoltam volna pár órával ezelőtt hogy egy erdőben leszek vele és ezt csináljuk. Tulajdonképpen nem tudom mit csináltunk mi most.
-Oké baby- mondta majd felém fordult szemei már nem voltak feketék ám még így is jóval sötétebbek voltak eredeti színénél- nyertél.- szám mosolyra húzódik de tudom ennek itt nincs vége. Jól gondoltam ismét csípőmnél fogva húz magához ugyan úgy mosolygós arccal nézek fel a szemébe- De legközelebb nem fogsz.
-Majd meglátjuk- mondom elszántan, elég beteg egy játékba kezdtünk bele az már biztos.- De most menjünk vissza.
-Rendben.- néz rám és elindulunk. A szobám ajtaja elé lépve döbbenek rá hogy én bezártam ezt az ajtót. A kulcs bent van az ablak nyitva mivel onnan ugrottam ki. Zayn gonoszan mosolyodik el.
-Ha gondolod kimászhatsz az ablakomon- ajánlja fel. Most hagytuk abba alig fél órája egymás gyötrését nem kezdem el újra főleg nem a szobájában. Ránézek majd fejemet jobbra balra rázom.
-Akkor hogy akarsz bejutni a szobádba?- kérdezi mosolyogva, én már tudom a választ bár nem tudom hogy fogom ezt kimagyarázni.
-Megoldom te csak menj aludni.
-Nem-nem. Erre kíváncsi vagyok- dől neki a falnak és engem néz. Nagyot sóhajtok mivel más lehetőségem nem nagyon van. Előveszem a telefonomat és leszedem a hátlapját onnan kiveszem a kis fém drótot. Nagy szemekkel néz rám gondolom több okból, mondjuk miért van ilyen a telefonomban vagy hogy most a saját szobám ajtaját akarom feltörni. Letérdelek a zárhoz és bele nézek majd Zayn-ra aki még mindig hitetlenkedve néz rám. Az apró drótot félbe hajtóm majd bele rakom a zárba. Az egyik szálat szépen kőrbe vezetem mikor megérzem hogy valami vissza nyomná akkor az alsót lenyomom majd elfordítom az egész drótot jobbra de nem enged. Kicsit igazgatom őket majd ismét elfordítom jobbra. Munkámat sikerét a halk kattanás jelzi, megfogom a kilincset és lenyomom mielőtt belépnék még rámosolygok Zayn-ra.
-Jóéjt.
-Te..-nem várom meg hogy befejezze inkább eltűnök a szobámban. Belépve már a kulccsal csukom be az ajtómat. Az ablakomhoz lépve nagyot sóhajtok majd becsukom és a függönyt is elhúzom. Kiveszek még egy rövid nadrágot és pólót a szekrényből majd utam ismét a fürdőbe vezet egy újabb gyors zuhanyra. Az ágyban fekve telefonom kijelzője szerint 23:37 van, nyugtázom magamban hogy holnap muszáj lesz próbálnunk. Ezek után oldalamra fordulok és máris elragad a kellemes sötétség és tudatlanság.