2.Rész

Figyelmesen olvasom át újra az aktát. Minden információt megjegyzek, soha nem tudhatom mire lesz majd szükségem. Ha tényleg ki derül hogy ő Dave főnöke és meg kell ölnöm be kell valljam ki hívás lesz. Irtó dögös! Mégis csak egy tizenhét éves lány vagyok és ő mégis csak egy helyes pasi. A csokoládé barna szempárt nézve győzködöm magamat hogy ez bizony a munkám, ha jól néz ki, ha nem akkor is meg kell tenne. Nem én döntök a sorsokról, még a sajátomról sem dönthettem. Ilyen az élet. Azért reménykedem hogy neki nincs köze ehhez. Kár lenne érte. Bár az aranyos és mégis férfias arcot nézve szinte lehetetlennek tartom hogy bármi köze is legyen ehhez.
-Vigyázz magadra. Otthon nézz utána még a srácnak. Mivel híres elég sok mindent megtalálsz majd róla. A bandának még négy tagja van. Tessék- mondja és elém rak még négy aktát. Végig nézek az őt srácon és hát mit mondja, nem csak Zayn helyes. Végül is híres tini banda, még jó hogy jól néznek ki. Különben sikeresek se lennének. Aztán ki tudja, kiderül hogy a végén még tehetségesek is. Még fájdalmasabb lesz megölnöm a feketét.
-Természetesen vigyázok magamra de első ránézésre semmi akadályt nem látok benne. Könnyű meló csak új. Zaynra kell figyelnem ami háttér táncosként nem lesz nehéz. Beszélgetnem sem kell vele anélkül is meg fogok tudni róla mindent. Nincs miért aggódni- mondom egy vállrándítással.
-Az elején minden könnyű, és már mondtam. Egyáltalán nem biztos el kell tenned akárkit is láb alól- néz rám egy kisebb fintorral. Végül is igaza van, bár nem értem miért aggódik hirtelen mindenki. Bár tény hogy ez lesz az első beépülésem.
-Oké, rendes kislány leszek. Nyugi van- rebegtetem meg pilláimat mire a főnök csak legyintve kinevet.
-Na menj, még össze kell készülnöd. A taxi holnap kilencre érted megy és elvisz hozzájuk. Ott majd úgy kezelnek mintha sima táncos lennél. Nincs előre beépített emberünk. Legyen nálad mindig fegyver vagy legalább valami kisebb kés- hadarja a laptopját bámulva. Mit vár tőlem? A melltartómban és a cipőmben hordjak kis késeket tánc próbán?
-Rendben, akkor viszlát- állok fel a székből. Aprót biccent majd kisétálok az épületből. Ben ugyan úgy ott vár ahol kitett. Tagadhatatlanul örül neki hisz így nem kell haza futnom, hiába terveztem mára edzést.
-Elváltad?- kérdi rögtön mikor beülök mellé.
-Neked is hello- nyögök fel- és még jó hogy. Imádok táncolni és csak pár információról van szó- rántom meg a vállamat míg egy idióta mosoly kúszik arcomra.
-Sok sikert, és vigyázz majd magadra- mondja feszülten de most semmi sem ronthatja el a kedvemet. Még az ő morgása sem! Meglátom az emeletes házat amit otthonomnak mondok. A kocsi lelassít, egy intéssel búcsúzok gyorsan Bentől majd már ki is szállok a kocsiból. Kettesével szedem a lépcső fokokat hiszen még pakolnom kell! Azon gondolkodom mit vigyek majd végül a minden mellet döntök. Előszedem a két közepes méretű bőröndömet és gyorsan kezdek pakolni. A bőröndök titkos rekeszeivel kezdek, elrakok jó pár dolgot ami kelhet esetleg. Tőrök, dobó kések, kisebb fegyverek, félautomata maroklőfegyverek, lőszerek, pár brutálisan erős altatót is berakok biztos ami biztos alapon. Számat rágcsálva gondolkozom mi is lehetne mindig nálam ami kicsi de azért tudnám hasznosítani éles helyzetekben. Sóhajtva fordítom fejemet a fürdő felé majd kelletlenül felállok és besétálok. Életem mély időszakából merítve az ötletet térek vissza a bőröndökhöz nyolc darab kis pengével. Gondosan rejtem el őket itt-ott. Hüvelyk ujjammal végig simítok a halvány hegeken csuklómon. Hiába telt el több mint egy év a keletkezésük óta még így is ki lehet őket szúrni. Persze azért annyira nem szembetűnőek. Hála az égnek. Átgondolva hogy minden fegyvert elraktam-e ami kellhet és az egyéb tartozékaikat kezdem pakolni a ruháimat. Szépen hajtogatom be őket de úgy a háromnegyedénél feladom az unalom miatt. Fújtatva megyek ki a konyhába csinálni magamnak valami ehetőt. Meleg szendvics mellett döntök és mikor végre el is készülök vele le ülök az asztalhoz a laptopom társaságában enni. Pár dolgot kéne már csak bepakolnom ami rá fog érni még holnap reggel is, semmi kedvem hozzá most. Na nézzük utána ennek a Zayn Malik-nak. Nem viszem túlzásba csak a nevét írom be és máris több mindent ki ad mint ami az aktában szerepelt. Próbálom magamban rendezni a sok információt de nem túlzottan akar menni. A laptop tetejét fáradtan csukom le majd kelletlenül de elmosom a tányéromat is. Fáradtan mégis kissé izgulva csoszogok ágyamig és végig dőlök rajta. Kényelmesen elhelyezkedem hiszen ki tudja mikor aludhatok újra benne. Gyorsan nyom el az álom és élvezem a kellemes semmiséget ami magával ragad...

~~~

Telefon hangja tépi szét álom világomat reggel nyolckor. Felsóhajtok majd kinyomom az ébresztőt és körül nézek a szobámban. Könnyedén kelek fel és pakolom be bőröndömbe azt a pár dolgot ami nélkül úgy ítélem meg hogy nem tudok élni. Maradék ruhám közül választom ki az napi öltözékemet ami végül egy világos kék rövid gatyából és egy egyszerű pólóból áll. Na meg a kedvenc cipőmből.

Ásítva fésültem ki hajamat majd csak hagytam úgy ahogy volt. Így se nézett ki katasztrofálisan. Amint elkészültem kinézettemmel máris a konyha felé vettem az irányt hogy reggelizzek mikor tekintetem meg akadt az órán.

-Mi?- kerekedik ki a szemem. Az óra pontosan 9:03 percet mutat nekem. Máris nem vagyok éhes! Kapkodva vettem magamhoz a bőröndöket és kezdtem lefele rohanni. A taxi már a ház előtt áll, mikor felém néz a sofőr rögtön kiszáll. Morog nekem valamit amit én köszönés képen azonosítok ezért én is köszönök neki egy gyors jó reggeltett. Könnyedén rakta a csomagtartóba bőröndjeimet én pedig beültem a kocsiba. Kivételesen egész szép idő volt Londonban. Fejemet az ablaknak nyomva figyelem a körülöttünk lévő pezsgést. Mindig magával ragadott ez a hely, reggel és este is. De még akkor is ha esett az eső. Negyven perc kocsikázás után végül leparkol a kocsi. Rögtön kiszállok kissé izgatottan majd hátra sétálok a csomagtartóhoz. Bőröndjeimért nyúlok mikor megérzek egy erős kezet a vállamnál. Ben mindig a reflexeimtől volt elájulva én viszont most inkább lennék egy öreg nyolcvanas éveit járó öreg hölgy ugyanis a "támadom" karját már csavarom is ki minden gondolkozás nélkül. Aztán pedig rájövök hogy valószínűleg ő eléggé ártalmatlan mivel nagyon jajgat. Rögtön elengedem a srácot kissé megszeppenve.

-Ne haragudj- mondom rögtön míg felsegítem a földről- Csak a reflexek- szabadkozom az srácnak rögtön.

-Kinek vannak ilyen reflexei?! Egy idegen légiósnak?!- kel ki magából majd felsóhajt- Mindegy, a nevem Petet. Az én helyemre jössz ide bár azt hittem táncosként nem pedig biztonsági őrként. Mutatom a szobát- int kezével mire felhúzott szemöldökkel kezdem követni értetlenül. Hát nem egy kedves és barátkozó személyiség. Nem szóltam semmit csak lépkedtem mögötte egyenesen a két szintes ház felé. Eléggé nagy alapterületű. Hányan laknak ebben?!- A bandának én voltam a koreográfusa de engem kikészítettek így felmondtam. Neked előre is sok sikert már most. Mivel é nem nem leszek, hál istennek!- tekint az égre- ezért te töltöd be ezt a szerepet. A fiúkkal együtt fogtok elég sokszor próbálni hiszen az ő véleményük számít. De mindenbe bele fognak kötni és fancsali pofát fognak vágni míg kritizálnak- mondja undorodva a szavakat mire homlokomra szalad a szemöldököm. Nem biztos hogy annyira jó lesz ez a munka mit gondoltam. Belépünk a ház ajtaján és egy hatalmas nappaliban találom magam ami egybe nyílik az étkezővel. Amint beljebb haladunk a lépcső felé látom hogy a konyhának egy kis terére is remek rálátás nyílik. Szóval inkább nyitott terek vannak- A csapatban van négy fiú és veled együtt öt lány. Kevésnek hangzik de teljesen be tudjátok tölteni majd a színpadot.  Sokkal kisebb mint amilyeneknek látszanak, ráadásul a banda is ott van az még plusz öt fiú. De őket lehetetlen rá venni a táncra. Ezt itt a szobád- mutat egy ajtóra míg lecövekel- A próba terem egyenesen a folyosón- mutat előre kezével mire eltekint az mutatott irányba- innen az első ajtó, az mellett vannak a srácok szobái szóval ne nagyon téveszd el hova mész be. A próba teremben kell össze hoznotok a táncot és gyakorolni. Viszont mivel másik próba terem nincs a házban a ezért a fiúk is ott gyakorolnak. Nekem ennyi volt a munkám itt, sok sikert még egyszer és viszlát!- int hátra nekem míg elviharzik. Alig bírtam felfogni miket is mondott de már csak az ajtó csapódását hallom. Azt mondták segítenem kell a koreográfiában nem azt hogy én hozom össze az egészet! Nem koreográfusnak jöttem ide! Nagyot sóhajtva lépek be magam után húzva a két bőröndömet a szobába. Lélegzet elállító szoba tárul a szemem elé. Gyönyörűen van berendezve  és egyszerűen. Rögtön megtetszik és mosolyogva lépkedem még beljebb.

Nyugisan kezdek kipakolni táskáimból. A fegyvereknek gondosan keresek rejtek helyet. Miután egész otthonosan elrendeztem mindent körbe fordulva elmosolyodtam. Mosolyogva indultam ajtóm felé hogy lemenjek reggelizni. Elvégre már vagy húsz percre elmúlt dél is. Telefonom zavart meg abban hogy kinyissam az ajtót. Kelletlenül, sóhajtva vettem fel.
-Renden ment minden?- kérdi főnököm.
-Igen, éppen most mentem volna kajálni meg felfedezni nagyjából a terepet. Azt már tudom hogy a srácok szobája hol van de Davidet még nem láttam. Mondjuk még senkit nem láttam- hadarom el neki gyorsan. Minél előbb megtudja amit akar annál előbb mehetek enni. Már épp zendítenék rá hogy egyébként szó sem volt arról hogy én itt teljes mértékben koreográfus leszek de már ki is nyomta a telefont. Jellemző. Elmondom a dolgokat amik őt érdeklik és minden köszönés nélkül kinyomja a telefont. Durcásan megyek le és furcsán nézelődök a konyhába lévén hogy semmi kaja nincs.

-Itt senki nem főz?- teszem fel magamnak az orrom alatt morogva a kérdést.
-Itt senki nem tud főzni- nevet fel egy barátságos lágy hang- Gondolom te vagy az új koreográfusunk. Örvendek- nyújtja felém a kezét. Mosolyogva bár kissé megilletődve viszonozom gesztusát- A nevem Liam, nagy jó hogy jöttél. Petert mindenki utálta és igazi hangulat gyilkos volt- villant rám egy fintort.
-Én Jade vagyok. És akkor én fogok főzni. Hányan vagyunk?- kérdezem nagyot sóhajtva.
-Na az érdekes lesz- nevet fel- Egyébként tizennégyen vagyunk most már veled együtt.
-Rendben, akkor tizennégy adagot főzök- mondom egyszerűen.
-Most komolyan főzni fogsz?- néz rám furcsán.
-Éhes vagyok, gondolom más is éhes. Dél már elmúlt de kaja nincs. Szóval öhm igen. Főzni fogok- nézek rá ugyan olyan arccal mint ő rám. Mi ezen a meglepő ha valaki főz?
-Rendben- csillannak fel szemei- Kérlek várj egy percet- mondja izgatottan majd megfordul. Azt gondoltam hogy elmegy de ehelyett csak ordítani kezd.
-Fiúk! A koreográfusunk főzni fog!- ordítja hangosan. Vissza fordul és mintha mi se történt volna néz rám. Majd mégis ki robban belőle a nevetés gondolom fura arcom láttán.
-Tudod itt eddig soha senki nem főzött. Az a sütő még nem is volt bekapcsolva. Mi meg már egy hónapja szendvicseken és rendelt kaján élünk. De arra meg várni kell és mire ide ér addigra kihűl. Ráadásul megmikrózva szar- húzza fintorra a száját miközben négy ordítozó srác esik be egymáson a konyhába. Mögöttük pedig értetlenül jelenik meg a tippjeim szerint velem együtt kilenc hős tánc csapat. Feszengek ahogy mindenki engem néz.
-Öhm, Hello- nyögöm ki nagy nehezen mg a földön lévő négy srácot nézem. Kúszva próbálnak eléri hozzám. Három perc után unom meg a műsort majd felsóhajtok.
-Szia a nevem Emily de csak Ems- mondja egy lány átlépve a srácokon.
-Én Jade vagyok- biccentek neki.
-Hello Jade!- mondja az egyik srác a földről akiben felismerem Niallt. Szép lassan minden táncos bemutatkozik. Davidet nagyon megnézem magamnak, de semmi furcsát nem vélek felfedezni benne. Első látásra még szimpatikus is, sötét barna bohókás haja és a tipikus lezser táncos típus. Kíváncsi vagyok hogyan teljesít majd a tánc próbákon.

Liam rámordul a földön lévő srácokra hogy ugyan mutatkozzanak már be mire azok felállnak.
-Miért? Nem tudja hogy hívnak minket?- rögtön felismerem a hang tulajdonosát. Zayn. Látom hogy Liam egyre jobban felhúzza magát és jól tudom hogy már készülne kioktatni a jó modorról banda társát mire én csak egy váll rándítással és egy hagyjuk-kal befejezettnek érzem részemről a társalgást. Míg én neki állok a dolgoknak addig hallom hogy Liam az udvariasságról megtartja az előadást. Zayn cáfolja a dolgokat miszerint "Minek ha tudja ki vagyok?" mondattal lezártnak tekintette ő is. A táncosok leülnek az asztalhoz és beszélgetnek én pedig igyekszem figyelni mindenre. Minden információ szükséges lehet. Röpke egy óra alatt megsütöm a fűszeres csirke melleket és hozzá a krumpli pürét is megcsinálom. Szívesebben csináltam volna mást de ezekből volt a legtöbb itthon. Tizennégyen kezdtünk enni az asztalnál, mellettem Zayn kapott helyett és hát mit mondjak, lopva rá néztem párszor és élőben is helyes. De mit lehet tenni? Ez a munkám, és egyre rosszabbul érzem magam hiszen ha meg kell ölnöm akkor a One Diretionak vége. A családja sem lesz már többet boldog, plusz a több millió rajongó sem. Eléggé megkedveltem őket ez alatt az egy ebéd alatt. Rengeteget röhögtem velük és csak ámultam hogy Niall mennyit eszik. Olyan mintha már tíz éve ismernénk egymást. Nagyon kedves velem mindenki, a táncosokkal is remekül elvagyok. Éppen az öt srác dicséri a főztömet mikor meghallom a bejárati ajtó nyitódását és egy szőke lány lejt be közénk.
-Csá- hányja oda mindenkinek és páran egy morgást intéznek hozzá köszönés képen míg én egy Hello-t mondok mosolyogva mire rám néz- A pasim mellett ülsz! Takarodj onnan!- hördül rám mire én megfeszülök. Nem egy kutya vagyok hogy így beszéljen velem. Főleg nem nulla ismeretség után. Olyan szívesen megmutatnám neki hogy mire vagyok képes. Mondjuk hogy nevetve törném el minden csontját. Ez Zayn barátnője, a híres Perrie. Ő utána is nézelődtem kicsit, már akkor felismertem mikor belépett. Pedig esküszöm képeken még szimpatikus volt! Dühöm kicsit apad mikor emlékeztetem maga arra hogy én itt csak egy táncos vagyok, semmi több. És ha én most megütöm akkor Zayn tuti kirúgat és lőttek a melónak. Ráadásul Davidnek is feltűnne hogy nem egy sima táncos vagyok, de a gondolat hogy padlóra küldjem a csajt nagyon hívogató.

-Elnézést igazad van- mondom mire látom az arcán a győzelem mosolyát. Kár hogy nem ismer és azt hiszi itt befejeztem- tudhattam volna hogy jössz hiszen az egod húsz perce itt kopogtat az ajtón. Már előbb is felállhattam volna- mondom fa arccal mire az asztal elfojtott nevetése hallatszik na meg persze Louis. Ő nem fogja vissza magát és hangos nyerítésben tőr ki. Látom hogy Perrie arcára ráfagy a mosoly. Szépen lassan állok fel hogy otthagyjak mindenkit, nem kell több feszültség. Célirányosan indulok el szobám felé.
-Vár Jade- ismerem fel Ems hangját rögtön.
-Nem úgy gondolta- szólal fel Liam is de nem állok meg csak megyek a lépcső felé. Hallom ahogy Louis is abba hagyja a nevetést és elmorog egy szép volt Perriet.
-Hallottátok mit mondott?! Hallottátok?!- kezd sipítozni mire nekem mosoly húzódik arcomra. A konyha a nappaliig és onnan a lépcső távolsága elég nagy így még van vagy öt méterem a lépcsőkig.
-Perrie oda ne menj!- hallom meg Zayn erős és aggodalommal teli hangját.

-Hogy mered te kurva?- üvölt rám Perrie mire én megdermedek és lassan megfordulok. Azt mondták lehet több embert kell ki iktatnom. Nos hát szerintem Perriere esik a választásom.
-Hogy mondtad?- nézek rá értetlenül, adva neki még egy esélyt hogy javítson helyzetén. Látom ahogy az asztal társaság meredten nézz minket és észbe kapok hogy Daved is és Zayn is itt van.
-Hallottad te azt, kurva!- lép oda hozzá majd szinte rögtön felpofoz. Keze hangosan csattan arcomon, fejem oldalra fordul az ütés erejétől. Már nyúlnék kezéért hogy eltörjem mikor tekintetem meg akad Zaynon. Ő is a szemembe néz, és csoki barna szemei miatt vissza fogom magam. Vissza kell fognom magam hogy véletlenül se fogjam meg a szőke fürtjeit és irányítsam a fejét a térdemre majd üssek rá egyet könyökkel hogy össze essen lehetőleg ájultan. Szürke köd telepedik rám, ez az ami ellen semmit nem tudok tenni. Ilyenkor csak robbanok és teljesen hidegvérű gyilkos leszek. Az egyetlen dolog amit még hallok az Zayn.
-Perrie normális vagy?!- üvölt a lányra. De már csak a düh vezérel, mostantól semmit nem hallok és nem látok. Próbálom magam lehiggasztani hiszen nem ronthatom el a munkámat! Ezek fontos információk és a tánc miatt jöttem ide! Nem tudok mit tenni, most már csak egy hidegvérű gyilkos vagyok. Határozott lépésekkel indulok meg....